Csütörtök hajnalban busszal útnak indultunk Dániába. A tanulmányi kirándulás célja Holsterbro, Sletten lakópark. Mert ez a hely különleges, egyedi, érdekes, és egyáltalán, egyszerűen fantasztikus.

Volt róla egy előadásunk, amiben elmondták az alapkoncepciót, és hogy ez miért is fontos. Holstebro önkormányzata, megelőzve a város terjedését, egy addig mezőgazdasági területet alakított át lakóterületté, de céljuk egy természetközeli, és rekreációs funkciókat is ellátó új városrész létrehozása volt. Dánia lapos és úgy ahogy van fel van szántva, így úgy érezték a különlegességet az fogja megadni, ha erdőt telepítenek, és az erdészfalvak mintájára hozzák létre a házak csoportjait. Amitől el kell ájulni, az a példátlanul nagy egy főre eső zöld terület, aminek a példátlanul nagy aránya erdő, és ez az egész valójában kísérleti terület is egyben. Skandinávia harmadik táj-laboratóriuma, és a vegetáció mellett az is különlegesség teszi, hogy az emberek aktívan használják. A mezőgazdaságot nem tiltották ki a területről, hanem bevonták a lakókat, így részt vesznek pl. az állatok tartásában és tulajdonrészük van a helyben termesztett dolgokból.

Najó, az előadáson még jól hangzott. A közös terek, szociális élet, az emberek akik használják az erdőt, az állatok, a gyerekek, a táj, az idilli külváros.

Csakhogy. 5 óra utazás után megérkeztünk az üres pusztaságok, pangó tavak, kesze-kusza cserjések és elfüggönyzött ablakok világába. A szép idő ellenére nem sok emberrel találkoztunk, az a néhány pedig aki a házakból figyelt rendesen megbámult minket. Azért így utólag nem volt annyira vészes, csak ahhoz képest hogy mennyire beharangozták, nagy csalódás volt.

Házak és a közös belsőudvarok.

Állatok.

Erdő a kert végében – a nagy attrakció.

Csütörtökön bejártuk a helyszínt, aztán haza a szállásra, kiadós vacsi, és indulás a városba. Végigmentünk a sétálóutcán és megittunk egy sört / kávét / forrócsokit, míg a svédül beszélő és szorgalmasnak mutatkozó diákok visszamentek a helyszínre és Sletten önkormányzatával és lakosaival tartottak megbeszélést. Dánia (Svédroszággal szembeni) legnagyobb előnyét, hogy bármikor lehet a boltban alkoholt venni természetesen kihasználtuk, így a szállásra visszatérve sem állt meg az élet.

A sétálóutca:

Péntek délelőtt csoportokra oszlottunk, és Sletten különböző problémás területeit vettük sorra, fejlesztési ötleteket dolgoztunk ki – aminek állítólag az önkormányzat komoly hasznát veszi majd. A közös udvarokkal, a kertek és az erdő találkozásával, a tájkép és az erdő kialakításával foglalkoztunk. Az én csoportom csupa nemzetközi diákból állt, többnyire városi környezetből érkeztünk, így a hozzáállásunk a helyhez eléggé (esetenként túlontúl) kritikus volt. Csúnyán rámutattunk a gyenge pontokra, és a tanárnak (aki a tervezésben is részt vett) kicsit szúrós lett a tekintete, de a prezentációnk érdekes vitát indított el a diákok között, így az ő reakciójára már nem maradt idő. :)

Hazafelé úgy döntöttünk Koppenhágában szállunk le a buszról, mert Paty egyik ottani spanyol barátnője házibulit tartott pénteken. Most először utaztam ott metróval, nem vezeti senki. :)

Szombat este Brazilian Fest. Múlthét vasárnap ugyanis elmentem a srácokkal a capoeira-napra, ahol kipróbálhattam egy edzést, és egy samba és macalele órát is. És főleg megismerhettem rengeteg kedves embert, meg az egész családias atmoszférát. Ott hívtak meg minden részvevőt a szombati buliba, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket – élőzene, magával ragadó ritmus, tánc kifulladásig.

Azóta suli, bicajszerelés, suli, elmaradt floorballedzések, suli. Pénteken jönnek a lányok (már csak Hanni és Stef…) és Greg Andrissal. Sűrű hétvégénk lesz. :)