A múlt hétvégénél hagytam abba, mikor Annikával Toulouse-ba indultunk. A város mellett Estelle-t (a szűk baráti társaság egyetlen francia tagját) mentünk meglátogatni, aki oda valósi, de Bordeauxban tanul - elszállásolni nem tudott minket, de meg tudta mutatni amit érdemes. :)

Autót könnyen találtunk oda és vissza is, amibe előre megbeszélt "stopposként" beszállhattunk, de a szállás csak nem akart összejönni. Couchsurfing-ről nem írtak vissza, az ifjúsági szállóban minimum 2 éjszakát kell maradni, a hotelek meg ugye drágák... Így szombat reggel úgy indultam el otthonról a találkozóhelyre, hogy még nem tudtam aznap este hol alszunk. Persze nem aggódtam túl a dolgot azok után hogy hány különböző helyen aludtam már mióta itt vagyok...

Szoval állok a villamosmegállóban, és egyszercsak odajön egy lány, hogy ezzel a villamossal bejut-e a belvárosba, és melyik megállónál szálljon le. Útbaigazítottam, aztán beszélgetni kezdtünk, ő épp csak 2 órát van itt mert átszáll és vár a következő vonatra, én gyakorlat, és Magyarországról... ő Toulouse-ból, én épp Toulouse-ba, 2 nap, de még nem tudom hol alszom...
" - Figyelj, aludj nálam.
- Komolyan???
- Persze, én úgyse vagyok ott a héten, üres a szoba.
- De tényleg? Ez nagyon-nagyon jól jönne...
- Meg kell kérdezzem a lakótársaimat is, de szerintem nem probléma.
- Köszikösziköszi!!!"

Ekkor egy megállóra voltunk attól ahol én leszálltam, villámgyorsan számot cseréltünk, megígérte hogy 10-11 felé felhívja a lakótársait, aztán engem is, és megbeszéljük hogy legyen. Hogy lehet ekkora mákom??

Az utazással nem volt gond, azt leszámítva hogy Annika 5 percen belül aludt a hátsó ülésen, így nekem kellett 2,5 órán keresztül csevegnem a sofőrrel. Szimpatikus srác volt, de a beszélgetésünk nem volt túl érdekfeszítő, és az út végére már minden elképzelhető kérdést feltettem neki hogy életben tartsam a beszélgetést. Arról nem is beszélve, hogy megkérdeztem mit csinál a barátnője, a válasz meg az volt hogy nincs neki olyan. Összekevertem azzal a sráccal aki hazahozott minket, de az adott szituációban úgy hangzott mintha ki akarnám puhatolni hogy szingli-e...kínos. :/

Szombaton gyönyörű napsütéses idő volt, Estelle-el sokat sétáltunk, vásárolgattunk - illetve inkább csak nézelődtünk, de egy adag fülbevalónak és egy zseniális, parkásznak való teahordozónak nem tudtam ellenállni. Megláttam és beleszerettem, és annak ellenére hogy nem termosz, és hogy ha forró ital van benne akkor nem lehet puszta kézzel hozzányúlni, meg kellett vegyem.

Képek a belvárosból:

Sztrájkolnak a kukások...

Aztán ebédidő körül csörög a telefon - egy Sébastien nevű srác látta a hirdetésem, hogy szobát keresek, még mindig aktuális? IGENigenigen. Megbeszéltünk hétfő estére egy találkozót, az én arcom meg innentől kezdve letörölhetetlenül mosolyra állt :)
 

Nem sokkal később az a lány is felhívott akivel reggel beszéltem, így a szállás-kérdés is megoldódott. Este 6-kor találkoztunk a lakótársával, Mélisse-el, aki megmutatta a lakást, és míg mi elhelyezkedtünk, ő vacsorát csinált... Ő is és a másik lány aki ott lakik iszonyat kedvesek voltak, este velük mentünk bulizni, mindent megmutattak amit éjszaka tudni-látni kell, a lakásuk pedig egy álom... Tényleg nagyon jó dolgunk volt. :)

Kilátás az erkélyükről:

Éjszakai város:

Másnap esett az eső egész nap, de én ennek ellenére útnak indultam 10-11 felé, mert látni akartam Toulouse-t, és másnap hétfő, munka, muszáj hazamenni... Nem úgy Annika, akinek annyira megtetszett a dolog, hogy még 2 napot maradt. Nem mondom hogy nem voltam irigy...  Az eső miatt főleg templomokban és múzeumokban jártam,  de nem volt rossz így se. :)

Vízköpő-kórus:

Ki mit lát bele?

Vasárnapi piac...

Aznap volt a városi maraton is:

Szoval rövid volt, de nagyon jó, szép, szerencsés, mindenképpen érdemes. :)