Jobb későn mint soha, mondanám, és remélem hogy lesz még olyan aki helyeslően bólogat (vagyis lesz még olyan aki elolvassa ezt a bejegyzést, és nem mondott re rólam teljesen).

Szoval Franciaországi tartózkodásom egyik utolsó fejezeteként, 2 héttel a hazautazás előtt, a Párizsi kiruccanást követő hétvégén (hm milyen hasznos is egy határidőnapló, vissza lehet olvasni...), a Mikulás csokirohamával egybekötve Apu is meglátogatott.

Odakint csípős hideg, gyakran eső; a forrótea-pokróc-film kombináció a legkedvesebb állapot; de rendületlenül és megállíthatatlanul csinálom, amire addig nem jutott idő.

Apuval is bejártuk Bordeaux-t, ettünk az egyik legszebb téren egy igazi francia étteremben, kávéztunk a kollégáimmal (Charles-ot nem hallottam még ennyit egyfolytában beszélni), voltunk korcsolyázni is, és beültünk az Utópia moziba egy művészfilmre.

A 'Rubber' című filmet néztük meg, ami egy öntudatra ébredő abroncs-gumiról szól, aki pusztításra indul a nagyvilágban, miközben egy csapat filmbéli néző távcsővel figyeli a ténykedéseit. A film zsenialitása megkérdőjelezhetetlen, sőt, megmagyarázhatatlan, érthetetlen, értelmetlen - ennél abszurdabb "cselekménnyel" még életemben nem találkoztam. A film alatt még elszórakoztatnak a szépen forgatott jelenetek, és a szereplők random őrültségei, de onnantól hogy felállsz a székből, egész este azon fog pörögni az agyad hogy "...Mi??". A film elején el is mondják, hogy a logika leghalványabb megjelenését, a mondanivaló legkisebb szikráját se keressük a filmben, így az ember agya csak kattog és kattog, megpróbálva valahová eltenni a fejében a látottakat, mindhiába.

A "parkász-programokra" is sort kerítettünk, megnéztük a botanikus kertet (ami híres kortárs park), a hozzá tartozó biodiverzitás-kiállítást, és az üvegházakat. Szerintetek a sivatagi háromlevelű valami is szerencsét hoz, ha négylevelű? :)

Amit már régóta meg akartam nézni, az a Parc Majolan. Ez a park egy Bordeaux-környéki kis városka határában van, Charles mesélt róla, az irodában a falon is voltak kint fotók róla, és sok szempontból nagyon érdekes hely. Először is azért, mert az egész tök művészi, minden pad, híd, tisztás egyedileg, művészek által lett megtervezve, és van a parkban egy grotta ((barlang, csak így felvágósabb)), és egy hozzá tartozó "kastély", ami különösen szép.

Másodsorban azért, mert a park fenntartása a környezettel való együttműködésben történik, vagyis a kidőlt fákat otthagyják - gyakran további művészeti alkotások születnek belőlük; a mocsaras részt nem csapolják le; a legtöbb növény természetesen előfordul ott, de átgondolt elrendezésben ültették őket; és a park nagy tavait egy természetes folyó felduzzasztásával hozták létre úgy, hogy a helyi állatvilág (pl. rengeteg madár) nyugodt élőhelyet találhasson magának.

Sajnos a grotta és a hozzá tartozó barlangrendszer zárva volt, dehát ki mondja meg a magyaroknak mit lehet és mit nem? ... nagyon izgalmasnak látszott, persze hogy bemásztunk. :)

Már kijutottunk az "engedélyezett" részre, mikor arra járt egy parkőr, és figyelmeztetett hogy a patakmeder amiben kalandozunk ebben a szezonban nem annyira biztonságos, dehát ki mondja meg egy Gyertyánnak hova másszon és hova ne?

A vége az lett, hogy Apu térdig a vízbe lépett. Tegyük hozzá, hogy ő ment előre kitapasztalni a terepet, szoval én már tudtam hova ne lépjek, de ez az ő hótaposóján sajnos nem segített, azt a hátra lévő 3 napban különböző technológiával szárítgathattuk...

Apu hétfőn hazaindult, nekem pedig hátra maradt még 2 hétnyi munka, 1 hétvége, a céges karácsonyi buli, és sok-sok búcsú.