Spanyolországba is el kellett menjek persze. Egyrészt azért, mert Bordeaux-hoz meglehetősen közel van a spanyol határ, másrészt mert Spanyolország jó hely, a franciák is oda járnak, de leginkább azért, mert így alkalmam volt viszontlátni Paty-t, a svédországi spanyol barátnőmet.
Így késő novemberben, egy csütörtök este beszálltam egy fiatal lány autójába (megint covoiturage), aki röpke (és átaludt) órák alatt elrepített San Sebastiánba, baszk nevén Donostia-ba.
Ez a Baszk országrészben található városka nyáron az egyik legnépszerűbb szörfparadicsom, de mindig sok a turista. A belváros egy jókora öböl köré épült, itt van a strand és a korzó, ahol esténként gyülekeznek a szórakozni vágyók. A városon átfolyik az Urumea folyó, és van egy Gellért-hegy méretű domb, tetején a Szabadság Szent Sebestyén-szoborral.
Paty Madridból buszozott át, kb. egyszerre érkeztünk, este 10 körül. Egy régi barátja, Miguel vett fel minket kocsival, aki most San Sebastiánban dolgozik személyes testőrként. Elvitt a szállásra, aztán kajáltunk, kocsikáztunk egy keveset, és sétáltunk a tengerparton.
Miguel és Paty.
Mhmmm.
Miguel nem igazán beszél angolul, és pedig egyáltalán nem beszélek spanyolul, de ezt leszámítva jól kijöttünk egymással :). Paty eleinte próbált fordítani, de kb lehetetlen volt, így vagy egyikőnkkel beszélgetett vagy a másikkal, mi pedig próbáltuk kézzel-lábbal magyarázni a dolgokat, hogy legalább tippelni lehessen miről van szó.
Az első esti szállásunk zseniális volt. Olcsó, belvárosi, és utánozhatatlan. Az Urban House névre hallgató "hostelbe" mikor beléptünk, olyan volt mintha egy egyetemi haverunkat meglátogatnánk az otthoni lakásában. Volt egy közös nagy nappali, ahol az asztal körül 4-5-en beszélgettek, kajáltak, újságot olvastak, egy recepció-dolgozószoba, két fürdő, három szoba emeletes ágyakkal és polcokkal berendezve, és egy konyha - illetve ez volt elérhető nekünk, vendégeknek. A "személyzet" is velünk lakott, 2 másik szobában - helyi és nemzetközi fiatalok vezették a hostelt. A szobák koedukáltak voltak, legalább 7-8 különböző ország képviseltette magát, és mindenki úgy beszélt a másikkal mintha már rég ismernénk egymást. A szálláshoz járt ingyen reggeli is, ami azt jelentette hogy kiszolgáljuk magunk a konyhából. A 11-fél12 körüli közös majszolgatás-fogmosás tette igazán családiassá a hangulatot, beszélgettünk németekkel, ausztrálokkal, angolokkal, lengyelekkel, egy törökkel, japánnal... és még párral akitől már nem kérdeztem meg hogy "hogy hívnak és honnan jöttél", mert úgysem tudtam volna megjegyezni. Voltak könnyes búcsúk pár nap alatt kötött szoros barátságok miatt, voltak új jövevények, zsongott a lakás az élettől.
Sajnos nekünk másnaptól már nem tudtak ágyat adni, így átköltöztünk a város határában lévő ifjúsági szállóba, aztán útnak indultunk egy délutáni kiruccanásra Biarritz-ba, ami megintcsak Franciaország, de kb. 40km San Sebastiántól, és egy legendásan szép tengerparti város.
A hendaye-i átszállás alatt pont volt időnk bevásárolni egy jó kis francia baguett-paté ebédre, aztán megtettük az út második felét is, feleannyi idő alatt, de ötször olyan drága jegyért. A francia oldalon ráadásul a boltok is hirtelen korábban zártak, kevesebb ember volt az utcán, és nem akart mindenki beszélgetni mikor meghallották hogy nem vagyunk odavalósiak.
Biarritz is népszerű turista-célpont, de így ősszel már csak szállingóztak az emberek. Tény, hogy iszonyatosan szép, a tengerparton és a tengerben meredek sziklák, hatalmas hullámok, az öblökben fehér homok... festői.
A kis hableány kastélya...
Este hazatértünk, és bevetettük magunk az éjszakába. Az óvárosban benéztünk néhány tapasbárba (...ahol nagyon finom dolgokat ettünk), aztán megállapodtunk egy kisebb diszkóban. Elkezdtünk beszélgetni 6 spanyol sráccal, akik szintén csak nyaralni voltak, és eközben szépen elfeledkeztünk arról hogy 3/4 2kor megy az utolsó buszunk a szállásra.
Ugyhogy hamár, akkor legyen. Reggel 6ig buliztunk velük, ami nekem külön élmény volt tekintve hogy egy beszélt közülük angolul, a többi csak dadogott. Hamar megtanulták hogy "úgy sajnálom, hogy nem tudok angolul, nagyon szimpatikus vagy", és mikor megakadt a "beszélgetés", ezt a mondatot vették elő. Legalább 30szor hallottam, és egyre viccesebbnek hatott :). Amugy egész jól elkommunikáltunk, én angolul, ők spanyolul, olyan volt mint egy egész estés most-mutasd-meg.
Másnap délután Miguel-hez voltunk hivatalosak vacsira, ő és Paty főztek, én szintén Patyval vállaltam a salátát. Nem volt rossz, Miguel a várostól 20 percre lakik, de már "vidéken", a házuk egy domboldalban van, legelésző tehén- és birkacsordá között. Szép környék volt nagyon, fel is sétáltunk egy kilátóba.
Csak a harmadik nap jutottunk oda, hogy tényleg bejárjuk San Sebastiánt. Szép hely, bár a tengerparttól eltávolodva semmi különös (... tegyük hozzá, hogy Budapest nagyon magasra teszi a mércét). Érezhető azonban hogy ez a baszk régió, sok helyen baszk zászlók vannak kint, és Paty figyelmeztetett, hogy kerülhetünk olyan környékre ahol jobb ha én kérdezek meg valakit angolul, mint ha ő spanyolul.
Délután Paty felszállt a hazafelé menő buszra, én meg, míg vártam az indulásra, a zuhogó esőt elkerülendő visszakéreckedtem az Urban House-ba, ahol kedvesen befogadtak. Estig beszélgettem az ottaniakkal, meg egy rövid időre kimentem sétálni, de hamar úgy döntöttem győztek a természet elemei.
Jó hétvége volt, és jó volt látni hogy vannak kapcsolatok amiken nem fog a távolság. :)