... És talál!!! Hosszú hetek kemény küzdelme után megvan. Ma megtaláltam, és órák óta letörölhetetlen a vigyor az arcomról. :)
Haza akartam telefonálni, de persze pont most nem működött a dolog (amugy Charles ingyen telefonál külföldre "itthonról"), ugyhogy jött a virtuális világ tudatása. Megnyitottam a firefoxot, és kéjes vigyorral becsuktam a feljövő 11 kezdőlap közül 9et, amik a válaszra váró lakáshirdetések voltak, illetve a googlemaps - aminek az utolsó legalább 40 találata ezeknek a hirdetéseknek a pontos címe volt. Váhháhá, köztünk mindennek vége! nem könyörgöm többé új hirdetésekért, nem töltök órákat telefonálgatással, nem vezetek listát arról ki hol mennyiért mit ajánl, nem írok reménytelen emaileket, és nem érdekel hogy nem válaszolnak rájuk! Túl vagyok rajtad, kegyetlen bordeaux-i al(bérlet)-világ!
Nade hogy a lényegre térjek végre, maga a ház korántsem a megtestesült tökéletesség, de én abszolút beleszerettem. A pályaudvarhoz nagyon közel, a belváros szélén egy kis csendes utcában van, illetve két kis csendes utca sarkán, egy aprócska, egyszintes(nek tűnő) ház. Az egész alapterülete nem lehet nagyobb mondjuk 8x8m-nél. Belépek, egy kis szoba - konyha és nappali, jobbra 3 ajtó és egy lépcső. A jókedélyű, mosolygós házibácsi (miután megdícsér hogy 2 perccel hamarabb jöttem, és viccel azzal hogy a biciklimet max a 60+ felesége tudná elhajtani, hagyjam nyugodtan az ajtó előtt) először felkísér az emeletre. Jó, valójában ez egy galéria, két oldalon egy-egy "szobával", amiknek a konyha felé eső fala helyett korlát van, olyan mintha egy erkély lenne a nappali felett. A bútorok rendben vannak, 1,5 emberes ágy, asztalka, polcok. Ezek egyikébe költözhetek be október 1től.
A földszinten van még egy szoba, aminek függöny van az ajtaja helyén, viszont van egy falmagasságú poszter a tengerről. :) A lépcső másik oldalán pedig a WC és a fürdőszoba, ami valaha egy helyiség volt, most vastag gipszkartonnal van elválasztva, viszont a mosógép átlóg az egyik helyiségből a másikba a falon keresztül. :D A fürdőben mindenkinek van saját mosdókagylója (össz. 3), egy tusoló, és a mosógép ajtaja.
A konyha full felszerelt, minden van - és ez egy elég fontos szempont volt eddig is. A nappaliba jön majd még egy kanapé állítólag. Mikor ott voltam épp nagyban takarított a néni és szerelt a bácsi - mint később elmondták, minden évben rendbehozzák a házban amit rendbe kell, de idén nyáron nem volt rá idejük, így ki sem akarták adni a szobákat október előtt, csak írt az egyetem hogy szükség van rájuk, így azalatt újítanak fel mialatt már bent laknak a diákok.
Jelenleg egy olasz és egy spanyol srác, plusz egy kanadai lány lakik ott. A lány marad, és október 1től jövünk én és egy brazil srác. A szomszéd ház is a bácsiéké, ott lesz még 2 francia, így leszünk öten. Ugyan csak az utcán keresztül lehet átjárni, de egy közösség leszünk - náluk van a fagyasztó, nálunk a mosógép. :)
A bácsi és a néni iszonyat kedvesek voltak, meséltek csomót az eddig ott lakókról, meg magukról, olyanok mintha mindenki nagyszülei lennének, időnként meglepetésből beugranak egy kis friss bagettel, croissant-al, vagy gyümölccsel, időnként közös vacsorát tartanak az albérlőkkel... szoval nagyon családias. Ahogy a bácsi is mondta, egy igazi "auberge espagnol".
És én pont ezt kerestem. A zsongást, a közös vacsorákat, a barátságos légkört... Nem érdekel hogy nem lehet 100%-ban privát terem, Svédországban sem volt, és csak nagyon ritkán kellett volna. Nem számít hogy kicsi a hely, mert ha jófejek a lakótársak én csak örülök hogy együtt vagyunk - és bízom a háziak döntésében, velem is hosszan elbeszélgettek mielőtt megegyeztünk volna. Nekem a nevetés kell, az együtt átélt élmények, hogy ne kelljen mindig keresni a társaságot, ne kelljen mindig különleges programot kitalálni hogy talákozzak másokkal, hogy legyen egy kis "családom".
Még egy hét Charlesszal, és jön egy új világ. :)