Beköltöztem végre a saját szobámba. A kellemes megnyugvás 3,5 óráig tartott, ekkor jött meg Amine, a marokkói lakótársam. Megvacsoráztunk, beszélgettünk, aztán – péntek lévén – úgy döntöttünk lemegyünk a Garonne-partra és meglátjuk mi lesz. Elhívtam Annikát (a német barátnőmet) is, Amine pedig egy francia haverját. Hát, az egyik legrosszabb estém volt az itteniek közül… a lakótársam ugyanis elég kiállhatatlan.

Íme tehát a házunk:

És a szobám (fotó reggel, sietve... később talán lesz több):

Amine kereskedelem-marketing Msc.-t csinál itt. Rengeteget beszél, főleg magáról, el van telve magától, és mindig jobban tudja... Annikát elkezdte kb vizsgáztatni hogy mennyire ért ahhoz amit tanul… nekem elmagyarázta hogy hogyan tegyem helyre a szerelmi életem (anélkül hogy bármit tudna róla azon kívül h nincs barátom). Aztán elpanaszolta hogy ő, aki intelligens, kisportolt, rugalmas, vicces – ő mennyire nehezen talál magának barátnőt. Bah….Szoval egy igazi megmondó. Mindig fennhangon beszél, mások szavába vág, szeret a középpontban lenni. Ha kinyitja a száját, kiszaladok a világból.

A hétvégén nem sokat voltam itthon pont emiatt, és eléggé elment a kedvem a dologtól, nyoma sem volt a kezdeti lelkesedésnek… mert minden a társaságon múlik. Ha kedvelsz valakit, sokat elnézel neki, ha nem szereted, a legkisebb apróságok is kikészítenek (főleg ha belegondolsz hogy hónapokig így lesznek). És volt hogy vett a kajámból kérdezés nélkül, hogy otthagyta a megcsócsált szőlőmagjait az asztalon, hogy darabonként levágta a salátában az uborkáról a héját, a paradicsomból pedig a magját, mert azt ő nem eszi meg. Ha hoztam neki valamit a boltból meg sem kérdezte mennyi volt...
De vasárnap reggel arra ébredtem hogy 2 helyett 4en vagyunk a házban – Amine szobájában aludt még egy spanyol(nak hitt, azóta kiderült hogy francia) lány, az addig üres szobában pedig egy francia barátja. Ők azóta is itt laknak, de én sokkal jobban érzem magam - a másik 2 sokkal szimpatikusabb, velük jól kijövök, és amellett hogy ellensúlyozzák Anime-ot, töredékére csökkentik a rám jutó figyelmét, és a nekem címzett jótanácsait. Plusz rászólnak ha belenyúl más kajájába. Huh.

Egyébként kedden járt itt a házibácsi napközben, és írtam neki egy listát hogy mit szeretnék a konyhába. Voltak a normál dolgok, meg a „luxus lista”, de mindent bevásárolt a bácsi, még robotmixert is kaptunk. :) A konyha nagyon jól fel van szerelve, csak elég pici, a hűtőről meg a pakolható polcokról nem is beszélve. De mostanra alapvetően kialakultak a dolgok, mi hogy működik, ugyhogy egészen meg vagyok elégedve. :)

Közben persze az élet pezseg mint eddig is. Múlt csütörtökön volt egy barbecue a céggel, itt a hátsó "kertben". Kicsit jobban megismertem a kollégákat, nagyon jó társaság, mindenki közvetlen és nyitott, végül fél 12-kor mentem el, mert vártak az erasmusosok. :)

Pénteken Charlessal motorral mentünk kertet felmérni (…igazi menő motoros bőrdzsekim volt vahhaha), és hazafelé benéztünk egy sráchoz aki korábban gyakornok volt a cégnél. Ő Nicolas, aki szombaton elvitt kocsival egy német és egy mexikói lánnyal együtt egy kertbe – ahová ő dolgozni ment, mi meg csak ejtőzni egyet. Gyönyörű apró kastély, hatalmas kerttel, medencével…. október 2., 28 fok, enyhe szellő. Napozol a dekken, lógatod a lábad a medencébe.

Vasárnap végre sikerült megbeszélni egy találkát Amélie-vel, akit svédországból ismerek. Pont volt egy tájépítészes program amire elmentünk, Bordeaux-közeli parkokban voltak mindenféle installációk, rendezvények, művészeti alkotások. Sajnos a szombat este után nem voltam csúcsformában, de azért jól éreztem magam. :)

Héfőtől megint munka, most egy régi projektet tervezünk újra, ami elég macerás meló, de asszem a legrosszabb részén már túl vagyok. Közben Charles és Tim prezentálták az ügyfélnek az első munkámat, és abszolút siker, beleszerettek a tervbe, kitöltötték a csekket, ugyhogy most meg vannak velem elégedve a főnökök. :)

Otthon még nincs net, ugyhogy nem tudok sokat/sokszor írni, érjétek be ennyivel. Egyenlőre.