Szept. 3, péntek délután. Budapest - Genf - Bordeaux, buszra fel, központban leszállok, nagyjából délután 6. Tűz a nap, megsülök, kezemben a télikabát ami nem fért be, és a 2 pulcsi amit levettem, hátamon 18kg, és magam után húzok még 19-et. Gyorsan szereztem magamnak egy térképet a tourist office-ban, mielőtt bezárt, és indultam a diákszállóra. Ja nem, az egyetemista ismerősömhöz, aki befogadott... Na akkor hogy is van ez?
A fenti képen én vagyok, este 8 felé, a nap lemenőben, és egy parkban majszolom a joghurtos bagettemet. Az arcomról sugárzó elragadtatott boldogság annak köszönhető, hogy a Svédországból ismert francia lány (Amélie) végül nem írt vissza, az ifjúsági szálló abszolút tele volt, a hotelek pedig 60 eur/éj-től kezdődtek, így az utcán bóklásztam hátha találok valamit, de 37 kilóval erre hamar ráun az ember. Egy Meki előtt telepedtem le végül, laptop elő, hogy neten kereshessek szállást az ottani wifivel.
Mivel ez sem hozott sok jót, 9 körül úgy döntöttem valamit már tenni kéne. Most jön a nem hivatalos, de annál inkább valós verzió, utólag lehet hűházni meg ijedezni, de már nincs értelme. :)
Szoval mellettem beszélgetett 3 srác már egy ideje, velem kb egykorúak, szimpatikusak voltak. Őket kértem meg h segítsenek - előre tudva h ők sem fognak olcsó hotelt találni, de hátha ismernek valakit aki befogad. Fél óra keresgélés (és a laptop aksijának vészes merülése) után megszántak. Az egyikük pont az előző nap vette át a stúdió-lakást amibe most költözik, és ott aludhattam. Persze üres volt még, de a célnak megfelelt. Nagyon kedvesek voltak különben, három töri szakos diák, 21-21-23 évesek: Antoine (a házigazdám), Jordane és Gary. Lementünk még egy közeli pub-ba focimeccset nézni, meghívtak mindenre, kérdezgettek, segítettek, elárasztottak jótanácsokkal. Másnap reggel pedig Antoine segített francia sim-kártyát szerezni, adott pár tippet hová menjek szállást keresni, és nála hagyhattam a cuccaim is, míg ő elkezdett a költözéssel foglalatoskodni.
Nem adtak be szexdrogokat, nem adták el a szerveimet, nem nyúlták le a laptopomat, és az égvilágon semmi rosz dolog nem történt, annál többet segítettek. Óvatos voltam, de ha az ember bizalmatlan, sose jut sehová.
Persze a szálláskeresés nem volt olyan egyszerű mint ahogy azt Frucuska elképzelte, de legalább az ifjúsági szállón volt már hely (azt mondták csak aznapra). Antoine mamája átvitt kocsival, cuccostul, ami elég jól jött. Ő is a lelkemre kötötte, hogy ha bármire szükségem van, szóljak a kicsi fiának. :)
Egy négyfős szobában kaptam ágyat, mikor beköltöztem még csak egy francia lány volt ott. Elmentem wifit vadászni a városba, de nem jártam sikerrel. Nemsokkal miután visszajöttem jött egy német srác látogatóba, és megkérdezték akarok-e velük filmet nézni - miért ne. Ők Matthias és Chazaux, akik ugyanolyan helyzetben voltak mint én - több hónapra jöttek, és szállást keresnek. Illetve Matthias az előtte lévő nap költözött be a szobába amit talált, így másnap a reggeli után (mikor is sikerült legalább még egy éjt kikönyörögnöm ugyanabban a szobában) oda helyeztük át a bázisunkat. :)
