Vasárnap reggel, ittlétünk óta először, önszántunkból felkeltünk 8-kor. Úticél Koppenhága, az idő borzasztó, késve indulunk el otthonról, de elcsípjük a buszt. 10-en utazunk: Barbara (német), Shawna (amerikai), Madga + Artur (lengyel), Philippe (francia), Dave (ausztrál), Euan + Dominic + Jono (skót), és én.

Hóvihar. Malmöből 40 perc a vonat Koppenhága központjába. Itt is minden havas, de legalább tiszta az ég. Váltottunk dán koronát, aztán elmentünk a Design Múzeumba (köv. bejegyzés). Vasárnap lévén kb semmi nem volt nyitva, így csak sétáltunk egy jót a városban, nagyon szép. Tornyok, terek, szobrok, kanálisok, kikötők, színes favázas házak, biciklik.

Philippe guide-ol.

Magda.

Artur.

Jono és Dominic, tűzszünet.

A másik turistalátványosság, amit megnéztünk, Christiania volt. Ez a városrész külön közigazgatással rendelkezik, kívül esik a normál dán fennhatóságon, saját törvényeik uralkodnak. Valójában hippik élnek itt, egy sajátos kommunában, sajátos szociális rendszerrel és társadalommal. Sajnos tilos volt fényképezni, így nem tudom megmutatni milyen, de elég kemény viszonyok uralkodnak odabent. A központi rész gyakorlatilag drogpiac, mert itt az is legális, és az emberek ide járnak bevásárolni a város többi részéből. Ez a terület kicsit ijesztő volt, az emberek szemmel láthatóan épp csak megtűrtek minket, nem látszottak boldognak, inkább az itthoni hajléktalanokhoz hasonlítottak. Minden falon graffitik, az utcasarkokon fém tartályokban égett a tűz, és az egy-két hotdogost/gyrosost leszámítva marihuána-árusok sátrai álltak az utcán.

A belsőbb részeken már meg lehetett találni a peace-love-freedom hippiket, szép, békés utcák voltak, állatok az istállókban, színes-furcsa házak.

A körzetet elhagyva, a lenti tábla másik oldalán „Now you’re entering the EU” felirat látható.

Chritiania után beültünk egy kávézóba felmelegedni, aztán a társaság nagyrésze hazament, négyen maradtunk megnézni Koppenhágát éjjel. Ez a küldetés elbukott, mert másfél óra séta után sem találtunk nyitva szinte semmit, nem voltak emberek az utcán, így csalódottan hazamentünk. Majd legközelebb.

Hazafelé persze pont lekéstük a buszt, így egy órát kellett várni a következőre. Ezt az időt egy szupermarketben töltöttük el, és többek között gazdagabb lettem egy begóniával. Kezd otthonossá válni a szobám. :)