Az első héten lejártam a kötelező köröket, bicikli, bankszámla, bicikli, bankszámla... és mégegyszer, mert mindig hiányzott vagy nem tetszett nekik valami. Hihetetlen mennyi papírmunka, nem könnyítik meg az ember dolgát...Végül csütörtökön sikerült elintézni a bicót meg a számlát. Aznap délután elkéreckedtem a munkából, mert volt a városban egy diákoknak szervezett találkozó, ahol a szobákat kiadók és szobákat bérlők találkozhatnak - elvileg. Gyakorlatilag csak lakhelyet kereső diákok voltunk, tulajok sehol, és volt még egy azaz 1 db apróhirdetés-gyűjtemény, amit egyszerre 30an próbáltunk megnézni, és felírni a telefonszámokat meg mindent. Eljött az első "elegem van". De nem az utolsó... kezdek hozzászokni lassan.

Közben napi rutinná vált, és azóta is tart, hogy hazaérkezés után átnézem az összes lakás/albérlet hirdető oldalt, hátha van valami új, felhívom őket - nem veszik fel, sms-t írok - nem válaszolnak, emailt írok - na az meg teljesen esélytelen. Najó, kevesen, de vannak akik korrektek és megírják h már elkelt. Már nem jövök zavarba hogy franciául kell telefonálni, kívülről tudom mit mondjak, hogy mutatkozzak be, miket fognak kérdezni.

"Jónapot, a kiadó szoba érdekelne. - szünet, itt mondják hogy már elkelt.- A gyakornokságomat töltöm Bordeauxban, december 18.-áig. - szünet, itt mondják hogy 3 hónap nagyon kevés idő.- Aztán elmondom hogy Gyertyán Fruzsina -ef, erh ü zé esz i en á, magyar, 21." Ha ilyenkor még mindig beszélgetünk, az már jó eséllyel látogatás lesz, ha csak ott el nem bukik hogy megkérdezem hogy bútorozott-e, vagy hogy a 350ben benne van-e a rezsi. Eddig ha jól számolom 6 helyen jártam, ami nagyon kevés ahhoz képest hogy mennyivel próbáltam felvenni a kapcsolatot, és az a szomorú hogy a 6ból 2 jött egyáltalán szóba... De mindkettő nagyon messze van. Persze nem otthoni viszonylatban, de ha aktívan akarom tölteni ezt a hátralévő 3 hónapot, akkor a belvárosban (vagy legalábbis közel hozzá) kéne laknom... vagy a külvárosban sok diákkal együtt ahol "házhoz jön" a móka. De egyiket sem találtam. Ráadásul a munkahelyem a folyó túlpartján van, ahová 2 híd vezet a legszűkebb belvárosból, így bicajjal mindenképp erre kell járnom, és az út már így is 15-20 perc. Mindenesetre iszonyat szerencsés vagyok, hogy ezt viszonylag nyugodtan, az egyik legjobb negyedből intézhetem, és nem kell egy vagyont kifizetnem azért hogy addig is legyen fedél a fejem fölött...

A várost is elkezdtem felfedezni, bicajozgattam, Chazaux-val és Matthias-szal hétfőn sokat sétáltunk, meg beültünk sörözni, másik este filmet néztünk, csütörtökön meg a francia srácok hívtak meg az egyikükhöz - playstation-öztünktek, beszélgettünk. Megismertem mégegy fiút, Romain-t, aki nagyon akart rajtam segíteni így telefonált egyet-kettőt, de semmi kiadó szoba, aztán sportot keresett - floorballt az én elmondásom alapján - de kiderült hogy náluk a "rink hockey" a menő, ami gyakorlatilag beltéri gyeplabda görkorcsolyán. Ebből az országos harmadik csapat itt játszik. Vicces lehet, de valszeg a floorballtudásomon többet rontana mint javítana.

Pénteken Matthiassal elmentem egy Erasmus-partyba, ami igazából egy pub előtti utcasarkon zajlott, voltunk vagy százan, a villamossíneken ácsorogtunk, és 15 percenként kitört a pánik mikor jött egy villamos. Rengeteg új emberrel beszélgettem, megismertem többek közt Thomast és Willem-et, Matthias két belga lakótársát, Stéllé-t, a francia erasmus tutor lányt, és Annikát, egy nagyon szimpatikus német jogászlányt. Belőlünk alakulgat most egy baráti társaság. :)

Volt még csomó náció, és egy magyar srác is, Laci, aki nagyon oda volt hogy két hét után végre az anyanyelvén beszélhet, és valaki megérti hogy mi hiányzik neki a kenyérben, a kolbászban meg a pálinkában. Másnap volt egy piknik a Garonne-parton, ahol mégegyszer összefutottam néhány erasmus diákkal, és beszélgettünk egy kis bordeaux-i bor társaságában, vicces volt valahol a Svédország-első-pár-heti önmagamat látni.

Egyébként Charles elutazott a hétvégére, így enyém volt az egész konyha, végre főzhettem...csináltam pörköltet galuskával. :)