Ma, az első svédországi reggelemen 11:17-kor keltem. Az egyik srác épp reggelizett, páran elmentek futni (őrültek), csendes volt a ház. Lassan kiszivárogtak a többiek is a konyhába, és megbeszéltük hogy el kéne menni Lundba bicajokat szerezni. Végül kb 2-kor indultunk el, addigra visszatértek az eltévedt futók, megjött két svéd diák segíteni, Felix és Linda, és gazdagabbak lettünk egy francia cserediák fiúval is.

A buszmegálló kb 5 percre van, ugyanott van egy Lidl, szoval a bevásárlást könnyen el tudjuk intézni. Mivel fél órát kellett volna várni, inkább sétáltunk egy megállót visszafelé. Ott van a kikötő, meg egy könyvtár, még egy bolt, egy hamburgeres, meg valami ruhaüzlet. Igazi városközpont. Nem nagyon tudtunk körülnézni mert jött is a busz.

Különben ahol lakunk, minden ház és utca egyforma. Kis takaros családi házak, téglából, sövénnyel az előkertben. Távolabb már van némi változatosság, legalább annyi hogy visszataláljunk. Viszont nincsenek emberek az utcán. De senki. Mintha szellemvárosban járnánk, olyan volt. Mondjuk szombat ebédidő, de akkor is.

20 perc, Lund, egy vonattal együtt érkezett a buszunk és minden, ismétlem MINDEN leszálló utas egyből az ott lévő Systembolaget-be (alkoholboltba) vette be magát, szabályosan sorba kellett állnunk a bejutásért.

Az italárak kb az itthoni 2,5-3szorosai, én egyenlőre nem is vettem semmit. Miután bevásároltunk, két kerékpárüzlettel és egy telefonbolttal is próbálkoztunk, de minden zárva volt. Én még Malmoben vettem egy sim-kártyát, amit ma Felix működésbe is hozott, szoval van svéd számom, ha bárkit érdekel: 0046 70 687 1524.

Sétáltunk ¾ órát a fagyos szélben, majd teljesen átfagyva felszálltunk a buszra és hazajöttünk.

Lund különben nagyon szép hely, és van élet, de egy napsütéses napon mennék el inkább. Fotók is azért nincsenek, mert nem akartam kivenni a kezem sem a kesztyűből, sem a zsebemből.

Az időjárásról annyit, hogy ugyan csak mínusz pár fok van, de mindig fúj a szél. És így akár a -10-et is elhinném. A finn srác dzsekiben mászkál, én is viszonylag jól bírom, a kanadai lány is, de a többiek nagyon kikészültek. Főleg az ausztrál srác, Dave volt vicces, náluk most 34 fok van. Minden második mondata a hidegről szólt, és olyan picire húzta össze magát amennyira csak tudta. Vagy hozzászokunk, vagy kitavaszodik, de szerintem ezzel nem lesz gond, bár azért a fagyban bicajozás még visszariaszt egy kicsit.

Közben ugyanis Felix hozta a hírt, hogy Alnapból most megy haza pár cserediák, és ők eladnák a biciklijeiket, holnap meglátjuk milyeneket és mennyiért.

Mire hazaértünk már itt volt mégegy amerikai lány, egy portugál vagy spanyol, aki senkinek sem mutatkozik be és alig látni, és egy német srác. Elvileg összesen 17-en leszünk, még négyen kell jöjjenek.

Szerencsére mindenki elég nyitott, a közös részen illetve a konyhában töltjük az idő nagyrészét, együtt tervezzük a programokat, és közösen vásárolunk dolgokat mint pl. cukor, só, olaj stb.

Net nincs, így a suliból vagy az itteni könyvtárból tudok csak jelentkezni. Holnap estére bowlingot ígértek a svédek, ma csak hesszelünk tovább itthon.