Szoval elbúcsúztunk a reptéren, csomagjaimban becsempészett pluszkilók, beszállásig hívások, sms-ek, kis szomorkodás, és már repültem is. Annyira sűrű volt az utóbbi pár hét (fél év?), hogy csak akkor kezdtem el gondolkozni azon hogy hogy is lesz ez. Elég ijesztő volt, ugyhogy gyorsan elaludtam inkább. Felébredve megint a kíváncsiság lett rajtam úrrá, elkezdtünk ereszkedni, én meg tágra nyitott szemekkel próbáltam átlátni a ködön és a felhőkön. Érkezés a végtelen hómezőkre.

Najó, csak felhők. Az igazi látkép:

Fenyvesek, nyírfák, kis házak, hó. Csúnya sárga repülőtér, kint csípős szél. És persze még a velem utazó magyarok vettek körül, ugyhogy volt tolakodás a csomagokért, meg a buszon is. 40 perc, Malmo Central Station. Végigmentünk a városon, érdekes volt látni befelé hogyan változik. A város peremén volt egy telep, amilyet már Vasterasban is láttam: icipici kis házikók százai, kb akkorák mint a sátrak, az egész együtt kerítéssel körbevéve. Szerintem a hajléktalanoknak lehet valamiféle lakhelyük, furcsa volt, a kerítés inkább őket zárta be mint minket ki. Aztán jöttek az otthon is szokásos gyárak, bevásárlóközpontok, majd a kertváros, belváros. A belvárosban egész ismerős házak is akadtak, vagyis hasonlítottak a pestiekre egy kicsit. Majd csinálok képeket ha visszamegyünk.

Ilyen a kp.-i pu. kívülről:

A központi pu.-n kellett hogy várjon rám valaki, ugyanis szervezett arrival day volt, de körbejártam kétszer és akkor sem találtam senkit. Megkérdeztem a biztonsági őrt, hátha tud valamit, de nem. Aztán tourist info, itt volt egy nagyon kedves hölgy aki megsajnált, és felhívta az egyetemet, aztán átadta a telefont. Kb 15 percet várattak, míg találtak valakit, aki felhívott a mobilomon, aztán átkapcsolt valaki máshoz, aki megint ezt csinálta, és végül eljutottam Felixhez, aki a pályaudvaron volt és megtaláltuk egymást. Elvitt négy svéd lányhoz, akik kedélyesen kávézgattak, miután engem nem találtak meg. Meg volt egy finn srác, Petri, akit megtaláltak. Még vártunk egy portugál fiúra, és miután ő is megérkezett, kocsival elvittek Alnarpba, majd Lommába, a szállásra.

A szállásunk egy hatalmas földszintes ház, nemrég lehetett felújítva, a bútorok is csak tegnap érkeztek, természetesen az IKEA-ból. Folyamatosan hozzák még a dolgokat, a berendezés korántsem teljes. A konyha egész jó, van 2 hűtő, 2 fagyasztó, de csak egy gáztűzhely. Ami vicces, hogy korábban egy idősek otthona volt itt, így pl. a tűzhelyet csak úgy lehet használni, ha beállítjuk az időzítő órát is, különben nem működik, és ha lejár, lekapcsol magától. A WC-k mellett egész komoly szerkezet van, kapaszkodásra, és az egész házban nincs lépcső, de még küszöb sem. Van egy mosoda is, akkorák a gépek hogy kb. lakni lehetne bennük.

Hely az van bőven, a szobám majdnem akkora mint az otthoni, csak sokkal kevesebb bútorral, így kicsit elveszettnek érzem magam benne, nagyon üres. Lámpák még nem nagyon vannak, de kaptunk egy-egy álló- és asztali lámpát míg nem szerelik be a rendes világítást. Remélem legalábbis, hogy beszerelik. Az asztalom hatalmas, szép nagy rendetlenség lesz rajta azt hiszem. Nem peeeersze, rendet tartok majd. Csak mint mindig.

Így néz ki kiután beköltöztem:

És ezt látom az ablakból:

A szoba/lakótársam egy kanadai lány, Stephanie, 29 éves, közgáz után ez lesz a második diplomája. Ami picit zavaró, hogy nincs ajtó a kettőnk szobája között, össze van nyitva, ugyhogy fény, hangok, minden átjár egyik szobából a másikba. Enyém a belső, így mindig átmászkálok az övén. Legalább a fürdőhöz van saját bejáratom.

Különben a társaság így első benyomásra nagyon jó lesz, majd írok róluk kis bemutatást. De inkább gyertek, látogassatok meg, és ismerjétek meg őket. Első este egy amerikai, egy kanadai, egy német lány, és három skót, egy ausztrál, egy finn srác voltak itt. Beszélgettünk, kártyáztunk (a kent-kupé jött be nekik a legjobban), ismerkedtünk. A pálinka amit hoztam majdnem elfogyott, még a finn srác nyitott valami kegyetlen keserű, gyógynövényekből készült piát.

Éjfél körül visszavonultunk, a hosszú nap után kb 3 mp alatt elaludtam.