Dióhéj

 2010.03.25. 22:45

Majdnem kéthetes lemaradásban vagyok, úgyhogy most minden egybesűrítve. Itt a tavasz.

A szombati ereszdelahajam után vasárnap pihenőnapot tartottunk Balázzsal, itthon főztünk, aztán ő lement a partra a srácokkal, én meg elrendeztem a bicikli-ügyet Lundban. Hétfőn délelőtt elbúcsúztunk és felraktam a buszra. Jó volt hogy itt volt. :)

Még ki se hűlt a matraca (amit visszavittem az utolsó eddig üres szobába), megérkezett Marco, az olasz srác, és megtelt a ház. Még az azelőtti héten jött egy német lány, Laura, utolsó előttiként. Hatalmas fekete autóval jött, Rammstein-es pulcsit viselt, és másnap reggel autósmagazinnal reggelizett. Az első érdekes benyomás után kiderült hogy kedves és közvetlen lány, bár a szobájában a nyomtatót még nem dolgoztam fel. Marco is jófej, nagyon jó pólói vannak, és mindig tésztát vagy pizzát eszik. Jól főz egyébként, a harmadik itt töltött estéjén csinált vacsit mindenkinek.

A keddem és szerdám azzal telt, hogy az egyéni feladatomon dolgoztam, irodalmaztam, jegyzeteket készítettem, de azért nem mondom hogy túl intenzív volt. Közben eljárogattunk focizni, meg le a partra, meg elszórakoztuk az időt. Eredetileg 2 hetet kaptunk a feladatra, de az első héten Balázzsal utazgattam, a második hét hétfőjén kitaláltam egy új témát, kedden átgondoltam, szerdán konzultáltam, csütörtökön megcsináltam a prezentációt, pénteken pedig prezentáltam. A visszajelzések alapján tegnapig (szerda) kellett teljesen befejezni az irományt, ami nálam azt jelentette, hogy hétfőig nem nagyon írtam.

A feladat egy 3000-5000 szavas esszé, szabadon választott – de a kurzushoz kapcsolódó, vagyis környezetpszichológiai – témában. Lehetett simán elméleti, vagy elmélet és tervezés együtt, én idő és megfelelő helyszín híján az elsőt választottam. A választott témám: „Open space – open people: Spontaneous interactions in European, urban open spaces”. Lényegében arról szól, hogy milyen környezetben nyílnak meg az emberek, hogy lehet elérni hogy ne érezzék kényelmetlenül magukat ha idegenekkel kell kapcsolatot teremteni, mit kell tervezni a szabadterekbe hogy aktív szociális élet lehessen bennük. Nem sok irodalmat találtam a témával kapcsolatban, így gyakorlatilag a saját elemzésemből és ötleteimből áll, de szerintem nem rossz. :)

(((aki el akarja olvasni, megtalálja itt: docs.google.com/fileview)))

Múlthét szerda este Szt. Patrik nap volt, ennek alkalmából elmentünk egy ír pubba Malmoben. 20 percet álltunk sorba, de megérte. Zöld ruhák, zöld sör, élő zene, masszív ódon faasztalok. Elég jó volt a hangulat, letáncoltuk a lábunkat. Éjfél körül páran elkezdték a kabátjukat venni, és hirtelen kitört a pánikhangulat, mindenki haza akart menni. Kiürült a kocsma egyik percről a másikra. Svédek…

Vasárnap búcsúztattuk az egyik francia lányt, és ennek alkamából csináltunk egy közös vacsit. Mindenki hozott / főzött valamit, végül legalább 7 féle főétel (olasz, több francia, skót?, szlovén, spanyol) és 5 különböző desszert gyűlt össze. Annyit ettünk, hogy azt hittem felrobbanok. És még csak ezután hozták a tiramisut. :)

Kedden lett volna az első edzésem az „A” csapattal, de helyette edzőmeccset játszottak a „B”-vel, és persze hozzájuk kerültem. Így ma, csütörtökön jutottam el végül az első rendes edzésre, és igen, ügyesek, jó volt, élveztem, végrevalahára meg is izzadtam, és fáradtan jöttem haza (bár ehhez az is hozzájárult h bicajjal mentem Malmöbe). Van remény!!

Amugy elkezdődött a második kurzusom, Dynamic vegetation design. Még nem teljesen világos, miről is lesz szó, de nehezebb és gyakorlatiasabb lesz mint az előző. Talán tanulunk is valamit.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lommalounge.blog.hu/api/trackback/id/tr761869166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ervin nagypapa 2010.03.26. 10:11:59

Örülök a bszámolóidnak, érzem belőlük, hogy jól érzed magad, csak arról irsz keveset, hogy mit is tanulsz. Ölellek és csokollakj, Ervin nagypapa

nagy mihály 2010.03.26. 14:24:26

Látom nem haltok éhen, igazi finom falatok a fényképen...Irtam egy emailt, megkaptad? Nagyapa folyton egreciroz, hogy mit ne irjak a blogon...Igy hát nem irok semmit, puszi Cika.

nagy mihály 2010.03.26. 20:28:47

Gondolom ilyen nemzetközi gasztrónümiai kavalkád után megnyílnak az Eus urbánusok is... a Lét és Tudat összefüggés...a Téma jó ..P ..Np.

carpinusbetulus 2010.03.27. 12:13:36

Elolvastam az Open space - open people esszédet, nagyon tetszett. Esetleg egy konkrét tervben is megtestesül majd, amit írtál? Most csak annyit tennék még hozzá, ami erről eszembe jutott, hogy egy pozitív visszacsatolásos kör tud kialakulni: az illető megszereti azt a teret, ahol kommunikálni tud, ezért szívesen megy oda vissza, és az érzelmi kötödés okán már eleve "kommunikációkészebb", sőt lehet, hogy aktívan keresi az alkalmat a beszélgetésre.
Gratulálok!

frrrr 2010.03.27. 16:20:45

@carpinusbetulus: köszi!
A téma érdekel, és lehet hogy folytatom majd, de most nem hiszem hogy konkrét folytatása lesz, mert a kurzusnak vége. De a saját terveimben szem előtt tartom majd természetesen. :)

Veress Lea 2010.03.29. 16:05:57

Szia Fruzs! Mindig figyelem a dolgaid, érdekesek, izgalmasak, tetszenek.
Elolvastam az Open space-open people esszédet. Gratulálok, nagyon jó. Először is - remek az angol tudásod, jó a stílusod, jó az anyag felépítése. Nekem különösen a Behaviour-rész tetszik. Úgy érzem, hogy a lélektani motivációk, némi kis városszociológiával megspékelve,igen közelállnak hozzád. Nagyon jó ez a rész. Mini kritika: hiányoltam, hogy nem foglalkozol az épületekjellegének,stílusának,funkcióinak, az emberekre való hatásáról.
Örülök, hogy érdekel ez a téma, szerintem is rém izgalmas, én drukkolok, hogy majd a későbbiekben is foglalkozz vele.

Üdv. és nagy-nagy puszi:Lea

gyKati 2010.03.31. 11:42:57

Én is olvastam. Milánóban a Dóm téren találkoztam egy játékos "kommunikáció segítő" köztéri alkotással. A térre vezető egyik metrókijárat lépcsőfokait zongorabillentyűkké alakították, és amint mentél fölfelé, hangot adtak ki. Sajnos nem a skálának megfelelőket, így a Boci-boci lejátszására irányuló kísérletem sikertelen volt, de tény, hogy az arrajárók kellemesen meglepődtek, mindenki boldogan vigyorgott a másikra mint a bolondgomba.

frrrr 2010.04.06. 12:43:38

Köszi Kati!
És kösz az észrevételeket mindenkinek!
süti beállítások módosítása