Tegnap este megvolt az első edzésem. Malmo határában, a Kirgsten hallban játszottunk este 20:30-22:00-ig, a Malmo FBC. „B” csapatával. Nagyon izgultam előtte – mégiscsak svédek – de hamar kiderült, hogy nincs miért. 16-18 éves lánykák alkotják a csapatot, ügyesek de még kezdők nagyon, otthon a bajnokságban elég rossz helyezéssel végeznének. Itt a malmoi regionális X bajnokságban játszanak. Egyszoval nem volt nehéz érvényesülni, és bár a játék hiányzott már, és élveztem az edzést, ez a szint kevés hogy fejlődni tudjak. Ezt szerencsére az edző is így gondolja, ugyhogy edzhetek az „A”  csapattal, legközelebb kedden este megyek. Ők a 2. ligában játszanak, nagyon kíváncsi vagyok milyen is lesz.

Külön élmény volt viszont az odajutás. Pénz hiányában, és mivel végre van bicajom, úgy döntöttem, biciklivel megyek. Havas, szeles az idő, így az edző kisegített annyival, hogy a szomszéd faluig eljött értem. A térképen nyílegyenes bicikliút.

5 perc késéssel indulok, kabát, zene be, sapka-kesztyű fel. Kesztyű le, lakat kinyit, kulcsot eltesz, kesztyű fel. Bicaj kigurít, kölcsön kapott lámpa leesik, darabokra szét. Kesztyű le, darabok össze, elemek vissza, fuck nem működik, újra, működik, szuper. Elindulok. Első bukkanónál az elemek fedele lerepül, farol, összeszed, visszarak, tovább. Ez mégegyszer, a második bukkanónál. Elemefedél zsebretesz, tekertekerteker.

A bicikliút a valóságban folyton kanyarog, televan elágazásokkal, és egy árva felirat nincs sehol, hogy mi merre. Persze eltévedtem, illetve nem találtam meg a helyes utat. Ami kétségbeejtő, hogy este 7-8 körül senki nincs az utcákon, de senki, akit meg lehetne kérdezni. De tényleg. Úgy értsétek, hogy 5 percenként egy autó, de gyalogosok egyáltalán sehol, ha 10 percet cirkálok a házak és boltok között akkor sem.

Az első bizonytalan pont Lomma központja után következett, de végül találtam egy fiatal párt akik eligazítottak, mint kiderült egy egészen extrém irányba, de mindegy. Mikor már a mezők közt, a sztráda mellett jártam, kezdtem elég rosszul érezni magamat. Egész úton – kb 20 perc alatt - egy, azaz 1 db bicajos jött szembe, egy fiatal srác, nagyon megörültem neki, szerencsére meg is állt hogy segítsen. Odaadtam neki a telefont, beszélt az edzővel, és elkísért a találka helyszínére. Kb 20 perces késésben voltam a végére, de lazán kezelték, jófejek voltak.

Hazafelé végig ugyanazon az egy úton jöttem, egyenesen. Összesen 15 perc volt.