Le vagyok maradva. Illetve ti vagytok lemaradva... :P ezért bocsánat, de sosem írtam naplót, pláne nem publikusat, nem olyan egyszerű ám rendszeresnek lenni. Nadeszóval.
Múlt hétfőn, a Toulouse-i hétvége után találkoztam Seb-bel (Sébastien), aki korábban felhívott hogy volna egy szabad szobája. Csak egy óránk volt aközött hogy én befejeztem a munkát ő meg elkezdte, ugyhogy elég villámrandi-jellege volt sajnos. A lakásban megittunk egy kávét-teát hárman, vele volt egy haverja is. Mindketten nagyon szimpatikusak voltak, és alapvetően a lakás is tetszett - bár bevallom első alkalommal arra koncentráltam hogy ki és hogyan lakik benne, milyen a hangulat, a dekoráció, a széthagyott cuccok... De otthonosnak találtam. :)
Volt még 2 srác akit érdekelt a szoba, így eléggé izgultam hogy mi lesz, pláne hogy közelgett a november, és ha kiköltözöm akkor azelőtt kell... De végül 3 nap várakozás, és 1 nap egymás sikertelen hívogatása után pénteken végre kiderült hogy én vagyok a kiválasztott. :)
A házibácsi jól fogadta 29.-én, hogy novembertől már nem lakom ott, a lakótársak nem hatódtak meg különösebben, így szombat este zökkenőmentesen átköltözhettem.
Az új lakás nagyon jó helyen van, az egyik irányban az Auchan, a másikban a sétálóutca 2 perc gyalog. És sokkal olcsóbb mint az előző. Egy régi bérház 2. emeletén lakunk, van 2 szoba, egy nagy nappali, sarok-konyha, fürdőszoba, gardrób... A változatosság kedvéért persze ajtó nincs a szobámban, de már megszoktam. :) Meg a nappalival szomszédos, ugyhogy nem olyan zavaró.
A szoba amugy nagyobb mint az előző, és van egy saját franciaerkélyem. Bútor nem sok van de megoldom, meg apránként rendet teszek Seb cuccai között, hogy helyet csináljak a sajátjaimnak. Ugyanis ez a szoba eredetileg az ő dolgozószobája volt, így az asztalon hatalmas kupac papír, füzet, mindenféle, a polcokon az ő könyvei és fényképei vannak. És bár nem én vagyok az első aki beköltözött, az előttem lévő srác csak simán a földön szórta szét a cuccait, nem zavartatta magát. Részben neki köszönhetem hogy most itt vagyok, mert annyira rendetlen volt hogy Seb inkább egy lány lakótársat akart utána. :)
((Egyébként az a srác visszajön januárban, Seb egyik legjobb barátja, és csak a vízumát meghosszabbítani ment haza Ausztráliába. Szoval pont kitöltöm azt az időt amíg nincs itt. Tökéletes.))
Seb perui, félig olasz (anyai ágon), 26 éves, és marketinget tanul Bordeaux-ban immár 4 éve. Közben egy angol pubban dolgozik, ő tartja a kvízeket, pókeresteket, ő konferálja fel a zenekarokat. Szörföl, gördeszkázik, 6 nyelven beszél, jó a humora... Szoval egy igazi főnyeremény, csak sosincs itthon. Mindig rohan valahová amúgy is, de a héten egyáltalán nem volt itt, mert a főnöke macskáit kell etetnie míg ő nyaral, és erre az időre Seb átköltözött a nagy családi házba a (frissen szerzett) barátnőjével. Ugyhogy enyém az egész lakás.
Voilà: