Kedd reggel elindultam Koppenhágába a srácok után.

Általában Malmöig eljutni nehezebb mint onnan Dániába, mert óránként egy buszunk van, és az is körbejárja a fél vidéket… de ezúttal ez a rész zökkenőmentesnek volt mondható, ahhoz képest hogy utána mi jött. Már a központi pályaudvarra érve feltűnt hogy milyen sokan várakoznak, és mikor elkeveredtem a kijelző tábláig, láttam hogy bizony a legutolsó Koppenhágába tartó vonatot törölték, a következőre pedig még nincs vágány kiírva. A szám helyett azonban „Utgår” felirat jelent meg, és a csalódott/türelmetlen arcokból arra következtettem, hogy ezt is törölték. A hangosbeszélőben 5 percenként bemondtak valamit, de persze svédül, ugyhogy rajtam nem segítettek.

A 20 perc múlva induló járat sem indult, de végül szűk háromnegyed óra (és némi kérdezősködés) után felszállhattam a harmadik, késésben lévő vonatra. A megkönnyebbülés nem tartott sokáig, mert az utolsó svéd megállóban bemondtak valamit, és mindenki elkezdett leszállni a vonatról. Pár perc után az angol tájékoztatás is megjött: probléma van a hídon a sínekkel, a vonat nem közlekedik tovább. Már épp felvettem a kabátom, mikor megint bemondtak valamit svédül, mire megtorpantak az emberek, majd angolul is, hogy mégiscsak továbbmegyünk. Jó 10 perc várakozás, míg mindenki visszaszállt, és irány Dánia!!!

Persze nem volt olyan egyszerű a dolog, akik a reptérre mentek csak átszállással juthattak el oda mert a mi vonatunk nem tudott az állomásra jutni, de a központi pályaudvarra elvitt, és nekem ennyi elég volt. :)

Kis fel-alá futkározás után Andrisékat is megtaláltam, és nyakunkba vehettük Koppenhágát. Elsőként bementünk a Design centerbe, ahol mivel már voltam a kiállításon, a könyvesbolt részlegen töltöttem bő egy órát, gyönyörű és nagyon drága könyvek között. Ezután elsétáltunk a Slotsholmen negyedbe, ahol többek között a királyi lovarda, egy szép park, és a városi könyvtár található. A könyvtár régi téglaépületét megtoldották egy ultramodern kortárs építészeti szárnnyal, ami a „Black Diamond” névre hallgat, és Koppenhága egyik látványossága.

A következő célpont a Dansk Arkitektur Center, vagyis az építészeti múzeum volt, amiről kiderült hogy kb. a 3XN építész iroda bemutató/propaganda célú kiállítása. Ezzel együtt nagyon jó volt, profi modellek, érdekes projektek, és még több építészeti és design könyv.

A gyerekrészlegen több doboz legó volt kirakva, a szebb, érdekesebb gyerekmunkákból pedig kiállítást állítottak össze.

Ez volt az első alkalom hogy tavasszal láttam Koppenhágát. A sétálóutca tele volt emberekkel, a víz kék, az ég kék, a fákon vannak levelek… ez a nap is eljött. :)

A botanikus kertet is megnéztük, és így hogy kizöldült, teljesen más látványt nyújtott. Az üvegházak sajnos zárva voltak már, de a kert kárpótolt (engem legalábbis). Hatalmas sziklakert, virágok, üde erdős részek… szép volt na.

Benéztünk a „Szépművészeti múzeum”-ba is, ami az évszázados dán festményektől a kortárs installációkig minden korból bemutatja a dán művészet jelentősebb alakjait. Viszonylag kevés volt a vallási témájú, és meglepően sok az utcai életből kiragadott pillanatkép. A festmények és a szobrok karakterei sokkal emberibbek voltak, mint amit eddig máshol láttam.

Mire kijöttünk a múzeumból, eleredt az eső, és a talpunkat is alig éreztük már, így hazamentünk Lommába megvacsorázni és összepakolni, mert másnap mentek haza a srácok.