Vasárnap ebéd után visszatértünk Malmöbe Greggel és Andrissal, hogy bepótoljuk a szombaton kimaradottakat. Tekniska Museet, szauna, vacsi.

A műszaki múzeumba ezúttal én is bementem, és érdemes is volt, mert a tengeralattjáróban az anno benne dolgozó veteránok tartottak idegenvezetést. Jó sokat beszéltek, mindent megtudhattunk hogy éltek a hajóban. A leghosszabb víz alatt töltött ideje az egyik bácsinak 12 nap volt – ezalatt csak abban a 3-ra tagolt, összesen kb. egy szobányi légtérben mozgott 17 társával együtt. Mesélt a munkákról, hogy főztek, hogy aludtak, ki irányította a hajót stb… Nagyon érdekes volt. Egyébként a felesége magyar, és neki köszönhetően magyar nyelvű tájékoztatót is kaptunk. :)

Ráfér egy kis pihenés...

Záráskor mentünk tovább Malmö szaunájába, a Risersborgs Kallbadhus-be. Az épület egy hosszú stég végén van, mivel a tenger itt nagyon sekély. Van egy étterem-kávézó része, majd egy-egy ajtó nőknek és férfiaknak. A férfi részről nyilván nem tudok nyilatkozni, de bizonyára nagyon hasonló a nőihez.

Így nézett ki (zárás előtt 15 perccel, meztelen nők nélkül):

A külső részen elválasztott öltözőkabinok voltak (balra), egy hatalmas terasz napozásra, és egy belső „medence” ahol a tengerbe lehet merülni. Volt egy lépcső ami a nyílt tengerre nézett, én a hangulat (és a víz színe) miatt azt választottam. Szauna csak egy volt, mindig tele, kb 75 fokos. Mindenki egy szál semmiben mászkál, a törölközőt csak arra használják hogy napozzanak rajta. A terasz abszolút szélvédett, és szép idő volt, a tengerben nyakig merülés után abszolút melegnek érződött. :)

Bicajjal mentünk Malmöbe, így még ott meg kellett vacsorázzunk, hogy lelket öntsek a srácokba. Latin-amerikára szavaztunk, a svéd konyháról lebeszéltem őket (az árakat nézve nem is volt nehéz).

Hazafelé megnéztük a naplementét is…

Este pihi és tervezgetés, mert hétfőn nekem tanulmányi kirándulásra kellett mennem, így előreküldtem őket Koppenhágába.

A kirándulás borzalmas volt. Vizes élőhelyeket néztünk meg, de a hideg és szeles idő miatt az utolsókat már csak a buszból, távolról mutatták be (szerencsére). A tanár mellett elkísért minket egy magyar származású biológus-környezettanos pasi, aki miután megtudta hogy magyar vagyok mindenképp beszélgetni akart velem – és mivel késtem így csak az első sorban maradt hely, a tanárok mellett, szoval nem volt nehéz dolga. De túléltük ezt is…