Hétfőn egynapos buszos kirándulásra mentünk Malmö agglomerációjába. Volt ipari területek megújításáról, rekreációs területként való felhasználásáról volt szó. Elég unalmas volt, de nem a téma miatt, hanem mert a svédek egyetlen egyfajta pihenést tudnak elképzelni, ez pedig a természettel való harmonikus együttlét. Így minden egyes parkjuk „vissza a természetbe”, fák-bokrok véletlenszerű elrendezésben, keskeny burkolatlan csapások, kis erdei ösvények, tavacskák, hidak, kis dombok. Mindegyik. Semmi aktivitás, max futás és bicikli, abszolút a csendes sétálásra-elmélkedésre építenek. Persze azért elég szépek, szoval nincs bajom velük, csak hiányoznak az életteli parkok.

Voltunk a Torup elnevezésű várnál, ahol a kacsák meg voltak róla győződve, hogy mi őket jöttünk etetni.

Az utolsó park volt jó móka, de arra jutott a legkevesebb idő. Csomóan szánkóztak, sífutottak, hokiztak, és végül a busz negyed órát várt ránk, mert páran elkalandoztunk.

Kedd reggel belevágtunk a második csoportmunkába. Malmö területén belül kellett egy felhagyott/használatban lévő iparterületből kialakítani az ideális rekreációs területet. Szabad kezet kaptunk, épületek lerombolhatóak, utak lezárhatóak tetszés szerint „radioaktivitásra hivatkozva, de a drága megoldások esetében alapos indoklás szükséges”.

A csoportbeosztást hétfőn megkaptuk, és szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy korántsem az előző feladat volt az utolsó találkozásom Annával, a mindig mosolygó, de kegyelmet nem ismerő főnökkel. Elkiabáltam a dolgot….

A csapat többi tagja viszont sokkal jobb volt, így végül kemény, de legalább kreatív munkát végeztünk, záporoztak az ötletek, és élveztem amit csinálunk. A svéd szokástól eltérően aktívan használható parkot terveztünk, pár elszállt kép ízelítőnek:

A prezentációra nagyon alaposan felkészültünk, aminek az lett az eredménye hogy 2 perccel a kezdés előtt sorsoltuk rám a bevezetést, de ehhez képest egészen vállalható volt. Kezdek belejönni. :)