Victoria, az egyik amerikai lány tegnap szólt, hogy van egy osztálytársa, aki eladná a bringáját. Nagyon keveset kért érte, így mára megbeszéltünk egy találkát, hogy megnézzem kell-e a bicikli. A lány Burlövben lakik, így az egyetemről oda sétáltam délután, Joao, a portugál srác elkísért. Volt egy térképünk. Ahogy az később kiderült, jobb lett volna ha nincs, mert a normálisan 25-30 perc sétából egy óra lett, ha nem több. Nem mondom hogy eltévedtünk, mert végig tudtuk hol vagyunk, csak azt nem merre kéne menni. Végül nagy nehezen bejutottunk a városba, találkoztam a lánnyal, megvettem a bringát, és a következő problémával kellett szembenéznem:

1. a bicikli első kereke lyukas, használhatatlan, vennem kell egy új kerékbelsőt – ezt tudtam eddig is.

2. a vásárláshoz le kell tennem a bicajt, de nincs lakatom, és ellopják (megkérdeztem, és tényleg)

3. vennem kell egy lakatot – de mit csinálok addig.

Szerencsére pont összefutottam Joao-val, aki közben telefont vásárolt, és épp akkor végzett amikor én. Az ő lakatjával kikötöttük mindkettőnk bringáját, és bementünk.

4. korábban a lány azt mondta, van egy bike-shop a központban. erről kiderült, hogy csak egy supermarket, ahol árulnak cuccokat biciklihez is

5. van pótbelsőm, és lakatom, de nem tudom kicserélni és felfújni a kereket, nem ülhetek fel a bicajra

6. az út haza Lommáig 1 és ¼ óra gyalog

7. fáradt vagyok, hideg van, besötétedett.

Elég elkeserítő volt. Joao hazament, ott álltam egyedül, egy ismeretlen városban, egy használhatatlan biciklivel. Végül, mentő ötletként visszamentem Alnarpba (úgyis útba esett), és becsöngettem az egyik koleszba, hátha tudnak valamit segíteni. Jobb helyre nem is mehettem volna, egy lány és egy srác kész bringaszervizt tartottak otthon, és seperc alatt megcsinálták nekem a kereket. Nagyon kedvesek voltak, de tényleg, és akkor épp ez iszonyatosan jól esett. Haza se jöttem Lommába, mert estére a Student Comitee szervezett filmnézést az egyetemen, a Másnaposokat néztük meg.

Először tettem meg biciklivel az utat Alnarp és Lomma között. Leírhatatlan milyen megkönnyebbülés, hogy van bicajom, egy saját bicajom, és azon tekerhetek.

Egyébként tegnap újra elmentünk Lundba, a srácok bicikliért, én mindenféle egyébért. Az internetet nem sikerült megkérdezni, de büszkén, egy svéd számla tulajdonosaként térhettem haza. A másik siker egy csomag bluetech vásárlása volt, így végre van mivel felrakni a posztereket/papírokat/bármit a falra.