Az Apuval töltött hétvégével még adós vagyok, idővel pótolom, de addig is jöjjön némi aktualitás. Szerdán, ápr. 14.-én Tájépítész Nap volt Alnarpban. Országos szintű rendezvény, tájépítészek, építészek, előadók és érdeklődők jöttek Svédország különböző pontjairól, és külföldről egyaránt.

Még kedd este volt egy workshop, aminek a keretei között építési hulladékból kellett valamit alkotni a főépület udvarán. 2x2 m-es négyzetek voltak felrajzolva a kockakőre, és először mindenki egyénileg (vagy különálló csapatokban) készített munkát, majd ezeket kapcsoltuk össze valamilyen módon.

Én sajnos késve érkeztem, így a legjobb alapanyagokat már elkapkodták, de azért Felixxel összedobtunk egy 10 perces kompozíciót, ami aztán nagyon sokak tetszését elnyerte, még az újságírók is készítettek velünk interjút.

A workshop után volt egy közös vacsi, amin az edzés miatt már nem maradtam ott, reggel pedig nem tudtam rászánni magam a felkelésre az egyetemen szervezett reggeli érdekében.

Így az első előadásra mentünk be, 9-től, és abszolút megérte. Pär Gustafsson az egyetem történetéről mesélt a saját diák- és professzoréletén keresztül, nagyon érdekes volt. Az írásvetítőn régi fotókat és lapszéli rajzokat mutatott, és az egész előadés egy nagy sztori volt. A kedvencem a következő képhez kapcsolódóan arról szólt, hogy ő és a képen szereplő két jóbarátja az akkori HÖK fejeként hogy intézték el hogy vehessenek egy vitorlást, amivel áthajózhatnak Dániába, a nemzeti kapcsolatokat erősítendő. Hogy szerezték a hajót, és az hogy került az éjszaka közepén Alnarpba lerakva, az erdő szélére, a tengertől 4-5 kilométerre.

A második előadást egy indiai származású professzorasszony tartotta a víz szerepéről, és az ember-víz viszonyáról. Nem a szokásos viszonylatban, hanem az egész nézőpontot megkérdőjelezve, megvalósult projekteken keresztül bemutatva. Tanulságos volt.

Ebéd után az első előadást egy Stockholmi tervezőirodából meghívott páros tartotta, a leglényegesebb rész talán a „Coffice” nevű projektjük volt. Ez valójában a saját irodájuk kialakítása, ami közvetlenül kapcsolódik egy kávézóhoz. Így a munka és a szociális élet összeolvad, ráadásul rengeteg különböző ember téved be hozzájuk, ami inspirálja a tervezőket. Az utca embere pedig közelebb kerül az egész folyamathoz. Legalábbis ez volt a koncepció.

Stig L. Andersson, az egyik leghíresebb dán tájépítész volt az utolsó vendég. Ő városi közeterekkel foglalkozik, és pár projekten keresztül bemutatta milyen szempontokkal, ötletekkel dolgoznak, mik a problémák és megoldások. Bár találkoztam már jobb előadóval, de nagyon érdekes volt amit mondott, rengeteget tanultunk belőle, és rengeteg ötletünk támadt az előadás alatt. Az SLA, az irodája kifejezetten olyan exkluzív tereket tervez, amik a közösségi életet elősegítik, jó példák az Open people esszém folytatásához. :)

A szünetekben a folyosón és az emeleti hallban ingyen kávét, teát, gyümölcsöt és süteményt kaptunk. Kint sütött a nap, tele volt az udvar.

Bent rengeteg érdekes tájépítészethez kapcsolódó cég standját néztük meg, szóróanyagokból nem volt hiány. Megvalósult közterek, parkok, játszószer-gyártók, köztéri bútorok, burkolatok, miegyéb. Több kilónyi prospektust szedtem össze, és mind hasznos és érdekes.

A műhelyben diákok munkáiból csináltak kiállítást. Ez a műhely különben a Bsc. képzés egyik kurzusának ad helyet, a hallgatók a saját bőrükön próbálhatják ki milyen az egyes anyagokkal dolgozni. Szoktak agyagból, fából, betonból, fémből, gipszből szobrokat készíteni, amiket rövid időre ki is állítanak a folyosóra.

Este egy közös svédasztalos, gyertyafényes vacsora után két diákzenekar játszott, majd jött egy dj Lundból. A kaja finom volt és jó sok, a zene a svédekhez képest szuper, a társaság csak mint mindig,  méltó zárása volt a napnak. :)