Vasárnap reggel mindenkit 10:15-re a konyhába rendeltünk. Közös reggeli az egész háznak, mindenki hozzájárul valamivel. Én nutellát és banánkarikákat ajánlottam fel :). Volt mindenféle gyümölcs, süti, kenyér, sajtkrém, müzli. És bár nem volt itt mindenki, azért 11-en együtt enni, egymás fölött átnyúlva, keresztbe-kasul beszélgetve elég jó móka. Egészen családias volt.

Különben a vasárnap a tespedésről szólt, és 2 körül már nagyon untuk magunkat, ezért elmetünk sétálni Lommában. A tengerpart volt a fő cél, de tettünk egy kis kitérőt a templomhoz is. A kertje, ami a temető is egyben, nagyon szép volt. A sírkövek kb szobrokként álltak a növények között.

Most voltam először a tengerparton, mióta itt vagyok. Gyönyörű. Fagyott homok, kisodródott jégtáblák, csípős hideg szél. Átlátni Dániába, látszik a híd, és tisztán látni Malmö Tourning Torso-ját.

Sokan sétáltak a parton, úgy látszik vasárnap délután itt múlatják az emberek az időt. Visszafelé a kikötőn keresztül mentünk, a könyvtár felé.

Vitorláshajók... kell nekem egy, de tényleg.

Halászhajók, a háttérben a könyvtár csúcsa látszik.

A könyvtár, az emeleti ablak mögött szoktunk netezni.

A kikötő folyótorkolatban folytatódik, szép volt ahogy a pirosas fűzfák szegélyezik.

Egy kikötő mellett akarok élni. Legalább egy kicsit. Imádom a hullámverés hangját, a sirályok rikoltozását, és ahogy a vitorlafüggesztő drótok az árbochoz csapódnak. A tenger szagát, a víz csillogását, a homokot mezítláb, a jégtáblákat. Ahogy az ég és a víz összeérnek. A hangulatot.